Brüsszel újrafényelve – barátsággal, tánccal, datolyás kókuszgolyóval

Komoly változások vannak itt, kérem!
Brüsszel most már ismerősebb nekünk, mint valaha. Egy lány a mozgólépcsőről leszállva meglátott egy szemetet és felszedte. Csak úgy, mert így szokta.
Elmeséltük ezt a táncpróbán, és ott mondták, hogy „ez itt normális – ezért nincs akkora kosz errefelé”. Mi pedig egy pillanatra el is szégyelltük volna magunkat, ha hagyták volna.

A Viola táncosai közben olyan gazdag repertoárral dolgoznak, hogy azt már Magyarországon is megirigyelnék.
Ferenc Robinek fittebb, mint valaha, Borbála Máté így már bátrabban tervezi a jövőt.
Volt kókuszgolyó datolyából, volt pisilő kisfiú bronzból, volt sör malátából meg borókából – de legfőképp volt összejövetel, ami márka- és egyéni érdekeken, csillogásokon átlépve épül valódi barátságokra.

A „hála” szó már-már túlhasználódik ezen a környéken, de...
Tényleg nagyon köszönjük az élményt. A barátságot. A közös munkát.

Külön köszönet: – Liszt Intézet Brüsszel / Liszt Institute Brussels és Bartos Csaba – az ösztönző jelenlétért
– a Cserkészeknek – a hangosításért és szervezésért
– a Viola·Dance·Ensemble tagjainak – különösen Borikának és Ferinek – MINDENT IS! 😊