Blog cikkek
Blogcikkeinkben bepillantást adunk mindennapjainkba, eseményeinkbe és értékeinkbe. Írásaink folyamatosan frissülnek, hogy közelebb hozzuk hozzád mindazt, amit képviselünk – a hagyományt, a közösséget és az élményt.
Blogcikkeinkben bepillantást adunk mindennapjainkba, eseményeinkbe és értékeinkbe. Írásaink folyamatosan frissülnek, hogy közelebb hozzuk hozzád mindazt, amit képviselünk – a hagyományt, a közösséget és az élményt.
Kiss Nándor hódmezővásárhelyi nagybőgőssel gyermekkoromban, néptáncosként ismerkedtem meg. Ő fiatal felnőtt volt, én pedig egy érzékenylelkű kisgyerek. Nándi vicces volt, én félős. Nándi a társaság középpontja, én pedig a fura kisfiú akihez akkor még érthetetlen módon csak kevesen tudtak vagy akartak kapcsolódni. Nándi mosolygott és mosolyogtatott. Tovább mosolygott amikor a többiek már az asztalt csapkodva hahotáztak a történetein. Humora tájékozottsága, polihisztor mivolta és szeretete a nyolcvanas-kilencvenes évekbeli népzenei mozgalom oszlopos tagjainak mintadarabjává teszik. A biográfiáját majd ő ideírja, röviden azért annyit, hogy Hódmezővásárhelyen a 80 as és 90 es években nemigen lett volna népzene ha Sófalvy Ancsa, Kosahuba Sára és Kiss Nándor nem viszik ezt a vonalat, hosszú évekig ők voltak a város egyetlen működő népzenekara. Majd utánuk a vízözön, utánpótlás nem volt és a vásárhelyi népzenenetanoda megjelenéséig népzene importőröknek számítottunk az egyébként kallódó zenei tehetségekkel teli városban. Ma már van Csürhe meg Róna meg Gyöngyösi Feri meg táborok megminden. Jó lenne összejönni egy ilyen népzenei időutazásra velük, aki olvassa, adja át! Folktone Trióként (Rőmer Ádám, Ferencz Tamás és Kiss Nándor) először 2023 Februárjában látogatottunk haza a Gyöngyösi Ferenc meghívására. Itt a Penna Klubban, a Vásárhelyi Fonó Klub koncert-és táncház helyszínén adtunk egy koncertet és utána jött a táncház :P. Fura érzés volt… A koncert előtt félórával a terem elkezdett megtelni ahol az mindig is lenni szokott. Ilyenkor mi általában hangolgatunk, gyantázunk, kávézunk, készülünk és lazulunk, hogy ne feszüljünk este, hogy mindenki nyugodtan és jókedvvel tudjon muzsikálni. A ma este teljesen más volt, koncert előtt félórával ugyanis régi barátaink, együttesvezetőink, zenész-és táncostársaink és családtagjaink kezdtek gyülekezni a helyi TV riporterével és a kamerájával karöltve! Fogalmunk sem volt, hol kezdjük a megélést, mire gondoljunk, melyik irányba forduljunk először, kinek az üdvözlését és/vagy ölelését viszonozzuk először. Fantasztikus élmény volt! Félelmetes volt! A kettő együtt… ‘Ezeknek az embernek a nagy része ismer minket gyerekkorunktól kezdve, valamelyik még pelenkázott is, na itt aztán nincs bullshitelés meg business mosoly, itt jelen kell lenni kérem!’ – üvöltözte az agyunk miközben egyszerre mindent elfelejtettünk amit az elmúlt évtizedben a népzenélésről tanultunk. A koncert kicsit olyan is lett; félreütöttük a gardont, több éve bejáratott ‘’biztonságos’’ koncertanyagokba bakiztunk bele, a bemutatkozásnál majmokat is megszégyenítő módon makogtunk. A koncert után jött az enyhülést hozó táncház ami nagy örömünkre szinte zárásig tele volt régi és új ismerősökkel, barátokkal és családtagokkal. Külön öröm, hogy vásárhelyi és szegedi népzenészek is csatlakoztak hozzánk: Szabó Alex és Rácz Vili brácsán, Gyöngyösi Feri csellón, Magyar Enikő, Vörösmarty Bence (a mi találkozásunk egy külön könyv, majd jelzem ha elkészült),Miklós Fanni hegedűn és Eszteró Ibolya nagybőgőn. Fantasztikusan éreztük magunkat és máig nagyon hálásak vagyunk a hódmezővásárhelyieknek a meleg fogadtatásért. 🙂
Londonba érkezésünkkor – szokásunkhoz híven – egyből nyakunkba vettük a várost. Megnéztük a London Eye-t, a Buckingham Palotát-t, a Grosvenor teret, Mókust etettünk, azzal etettük, hogy van nálunk rágcsálnivaló. A városnézés után a Rosemary étterem felé vettük az irányt ahol Herceg Mihály tulajdonos már a helyszínen tüsténkedett . Herceg Mihály, a Rosemary étterem tulajdonosa és cégvezetője egy igazi londoni csoda. Mi akkor kerültünk először vele komolyabb kapcsolatba amikor még Gravesend környékén egy biofarmot üzemeltetett miközben London közepén egy bioétteremnek is a tulajdonosa is volt. A teherbírása és bátorsága példamutató, ő az a szólásban szereplő ember aki éjt nappallá téve dolgozik, sőt, Chuck Norris-i magasságokba emelkedve a nappalt is éjjé tudja változtatni például egy közel 2000 magyar vendéget befogadó Gravesend-i magyar fesztivállal (Miénk itt a rét). A pandémia alatt Mihály kerámiakészítésbe kezdett és kis idő alatt úgy kitanulta a mesterséget, hogy az éttermében lévő összes tányért, bögrét, tálat ő készíti, ezzel kapcsolatos nagyon népszerű tanfolyamokat vezet. A Rosemary étterem tematikus estjén most is mint mindig fantasztikus ellátásban volt részünk és csodás közönség előtt zenélhettünk. Elsőrangú ellátásban volt részünk és Márton-napi libát is kaptunk amit Kondics Zoltán készített. Az eseményt jelenlétével Kumin Ferenc nagykövet és Magyar Enikő Mezőgazdasági Attasé is megtisztelte.
A bristoli táncosok meghívásának eleget téve 2023 Októberében a Rosemary étteremben zenéltünk. Najó ezt így nem kérték a Bristoliak de Herceg Mihály, a Rosemary Organic Hungarian Restaurant tulajdonosa igen. Mihályról külön, a Márton-napi blogcikkben írtam. A Rosemary étterem tematikus estjén most is mint mindig fantasztikus ellátásban volt részünk és csodás közönség előtt zenélhettünk. Az est után Bristolba vettük az irányt ahol másnap Enikő kérésére körbejártuk a Banksy birodalmat, egy émelyítően festékszagú és legalább olyan bódítóan látványos Graffiti tunnel – t is beleértve. Ezután megtudtuk, hogy mi az a ’ship’s biscuit’ és, hogy reggel 9 kor már símán lehet bungie jumpingolni. Ebéd után Bangó Marcsihoz látogattunk (nem, nem az énekes de nagyon finom pálinkája van) ahonnan kis frissítő után a táncház helyszínére siettünk. A bristoli táncegyüttes az egyik legjobban összetartó magyar csapat Angliaszerte. A tagok felváltva táncházat vezetnek, a büfépult mögött tüsténkednek, jegyet szednek, asztalt pakolnak, süteményt sütnek és a hosszú sor folytatódik. Szakmai vezetőjük Radics Ádám aki liberális de határozott vezetési stílusával egy igazán jókedélyű társaság táncos szakmai útját egyengeti. A táncház itt mindig nagyszerű hangulatban telik és szűk kétéves múltját meghazudtolva profin szervezett és lebonyolított esemény. A gyermeknek szóló foglalkozások összeállításánál Ildikó Máthé nagy figyelmet fordított a gyerekek nyelvi, zenei és mozgásos fejlesztésére miközben folyamatosan szem előtt tartotta a közös szórakozásra való igényt. Volt hangszersímogató, eszközös feladatok, közös éneklés és mondókázás (verselés) is. A ‘’kicsik’’ után a nagyok és közepesek foglalták el a placcot, Radics Ádám házigazda és táncházvezető moderálása mellett. Az energikus moldvai táncokat mezőföldi követte Kiss Gábor vendégtáncos vezetésével. Rövid szünet után áthágtunk a Királyhágón és Székig meg sem álltunk. Kiss Nándi a nagybőgős C-re hangolt, Magyarpalatkai majd a szervezők úgy döntöttek, hogy hazaiskénemármenni… C húron, végestelen végig… ?
Elképesztően jó csapattal találkoztunk Brüsszelben. A Viola Dance Ensemble meghívására először az első magyar brüsszeli táncházban muzsikálhattunk és mulathattunk. Az egész tánccsoport kivette a részét a szervezésből, rendezésből, a főszervezők és az esemény megálmodói mégis Máté Bori és Robinek Feri voltak. Beengedtek a lakásukba, adtak enni (sajtot is!), használhattuk a vasalójukat, nem szóltak ránk amikor horkoltunk és olyankor is nagyokat beszélgettünk, amikor nem volt fontos mondanivalónk szóval mindenképp visszahívjuk őket ha lesz hova, ezt meg is beszéltük de nekik még nem szóltunk nehogy azt higgyék, hogy a levegőbe beszélünk persze, hova máshova beszélnénk, a falnak vagy párnába vagy a felnőttek beszélgetésébe? A táncház fergeteges volt, kiderült, hogy Csendes Gergő nem is olyan csendes, de nagyon szépen énekel és táncol. Bori és Feri következetes és barátságos megjelenése és táncházvezetése sokakat bűvöletbe ejtett, engem mindenképp. Másnap, ha már ott voltunk, Antoine és Fanni lakodalmán is zenéltünk, valójában előző nap is ennek az apropóján volt táncház. Antoine kalotaszegi legényessel készült a nyitótáncra amit fergeteges tapsviharral jutalmaztak az egybegyűltek. Ezután csárdás és szapora következett. Fanni és Antoine felkészültségéből, tánctanáraik (természetesen Bori és Feri) és folyamatos, kölcsönös egymásra figyelésükből irigylésre méltó előadás formálódott amit a Bori által profin összeválogatott eredeti kalotaszegi viselet koronázott. Szuper volt! Antoine kicsit szűknek találta a saját cipőjét a táncoláshoz így az én fekete cipőm is részt vett a nyitótáncon. Még szuperebb!
A Folktone Productions 2022. októberében a hódmezővásárhelyi Róna Bandát és Magyar Enikőt látta vendégül Londonban, ahol egy táncházban és a Lovászi Instruments műhelyavató buliján muzsikálhattunk együtt. A Róna bőgőse (Feri) sürgős fogorvosi ellátásban részesült de biztosíthatunk mindenkit, hogy az orvost és asszisztensét sem érte bántódás a beavatkozás alatt. 😄 Sok új barátság szövődött és rengeteg új élménnyel és tapasztalattal tértünk haza mindannyian. Ez a hétvége kölcsönös együttműködést indított számos hódmezővásárhelyi, szegedi és jelenleg Angliában élő népzenész között, ami a mai napig töretlen.
2023. májusában a Folktone Productions meghívására a szegedi Gyantár Zenekar két prímása Vörösmarty Bence és Magyar Enikő is Nagy-Britanniába látogatott. Először a Cambridge-i Magyar Iskola 10 éves évfordulóján vehettünk részt. Fantasztikus élmény volt hallani ahogy a helyi magyar diákok népdalokat és magyar csujjogatásokat adtak elő. Belegondolni is nehéz, hogy mennyi munka, türelem és kitartás szükséges ahhoz, hogy a brit iskolarendszerben szocializálódott fiatalok megértsék és megszeressék a szüleik anyanyelvét, hogy a csábító nyugati világban is megtarthassák magyarságukat. Még a Cambridge-i látogatásunk estéjén Montgomery felé, a bristoli táncegyüttes csapatépítő estjére vettük az irányt, ahol az ismerkedés és zenekari próbák mellett “A walesi bárdok” történelmi helyszínét és az itt helyet kapott Arany János emléktáblát is meglátogattuk. Felemelő, hogy a helyi önkormányzat is fontosnak tartja a kozmopolita költőnkről való emlékezetünk éltetését. A Montgomeryben eltöltött este után Chesterbe utaztunk, ahol a Hungarian Cultural Day Chester nevű eseményen muzsikáltunk. Koncertszerű előadás, a bristoli táncosok kísérete és táncház is volt, amit Enikő még megspékelt egy kis hegedű tanítással két előadás között. Jóleső fáradtság lett rajtunk úrrá mire a reptéri parkolóba értünk, ahol a hétvége sikerére és Bence szülinapja alkalmából koccintottunk.