Blog cikkek
Blogcikkeinkben bepillantást adunk mindennapjainkba, eseményeinkbe és értékeinkbe. Írásaink folyamatosan frissülnek, hogy közelebb hozzuk hozzád mindazt, amit képviselünk – a hagyományt, a közösséget és az élményt.
Blogcikkeinkben bepillantást adunk mindennapjainkba, eseményeinkbe és értékeinkbe. Írásaink folyamatosan frissülnek, hogy közelebb hozzuk hozzád mindazt, amit képviselünk – a hagyományt, a közösséget és az élményt.
A Viola·Dance·Ensemble tagjaival először 2023 szeptemberében találkoztunk Brüsszelben, és azóta több alkalommal is visszatértünk táncházazni, muzsikálni, ünnepelni – és persze nevetni. Mert ez az a hely: ahol az együttesvezető két online meeting között viseleteket és próbababákat válogat, ahol a főnök számára a G húr sorsa fontosabb, mint a kávéja, ahol a táncos dobol, a szaxofonos magyarbődi ének után legényest jár, ahol a savanyú paprikáskrumpli kérdését nem cukorral vagy szódabikarbónával, hanem játszi könnyedséggel oldják meg (és igen, a kétes adagot kiöntöttük, jött a „biztonsági paprikás” 😊), ahol hollandul, franciául, angolul és magyarul is profin szólal meg egy előadás vagy táncház. Szerda Együtt ünnepeltük a Viola Táncegyüttes 5. születésnapját. Csütörtök Magyarbődi dallamokat tanultunk Agócs Gergely gyűjtéséből, és Tamás kezdte megérteni, hogy ez nem az az öncélú tercelgetés, aminek eddig gondolta. Péntek Egy részecskegyorsító (!) mellett adtunk egyórás műsort hegedű-brácsa duóval és gyönyörűen felöltöztetett táncosokkal: Máté Borival és Robinek Ferivel. Szombat Enikővel és Nándival kiegészülve táncházat tartottunk. Felemelő élmény volt találkozni Ricsi Vastag Bácsival, aki ellenállhatatlan egyénisége mellett elképesztő módszertani tudással tanít – és tanít éjjel is, ha úgy hozza az élet. Tőle megtudtuk például, hogy a kampósbot nem fokos, és hogy a magyar birka lába nem fér bele – de lehet, hogy a brüsszeli birkáé még pont igen. A hétvége során Tamás Ferencz találkozott Ferencz Tamással Kiss Nándor be lett mutatva Nándor Kissnek Magyar Enikő alteregója Londonban maradt Vörösmarty Bencéből pedig csak egy van – rá ezért is nagyon vigyázunk Köszönjük a barátságot, a türelmet és a rengeteg élményt Robinek Ferencnek, Máté Borbálának, és a teljes Viola·Dance·Ensemble-nek! Hamarosan újra találkozunk! 💜🎶
Ezúton is szeretettel gratulálunk Galambos Adriennnek és Tolnai Szabolcsnak az esküvőjükhöz – és köszönjük, hogy részesei lehettünk ennek a különleges napnak! 🕊️🥂 Adrit és Szabit még Londonban ismertük meg, és egy táncház alkalmával ért az a megtiszteltetés, hogy meghívtak minket az esküvőjükre – amit Kesztölcön tartottak, csodás környezetben, fantasztikus hangulatban. A hétvége során nemcsak vendégek és zenészek voltunk – hanem DJ-k is, ugyanitt bézs zsiguli kapható. A csapatunkat Erdélyi László bőgős egészítette ki, és velünk tartottak Máté Borbála, Robinek Ferenc, valamint Csizmadia Péter ceremóniamester is, akik mind hozzájárultak a nap sikeréhez. A hangulat? Hajnalig tartó tánc, nevetés, és... elektromos buborékfúvók! (Igen, Bence talált egyet amit einstandolt, leltárba vettük, mostmár a miénk! A helyszín gyönyörű, az ételek fenségesek voltak – de a legfontosabb mégis az a szeretet és közvetlenség, amit az ifjú pár és a barátaik sugároztak. Szívből kívánunk sok boldogságot nektek, Adri és Szabi – öröm volt veletek ünnepelni! 💚 📷 Fotó: Gergő Minya 🎻 Helyszín: Kostel Panzió és Rendezvényház
A hódmezővásárhelyi csapattal ezúttal Vidinbe, Bulgáriába utaztunk, ahol szeptember 7-én ismét a testvérvárosi kapcsolatot ünnepeltük zenével, közösséggel és sok nevetéssel. A hétvége során együtt muzsikáltunk Miklós Fannival, a Róna Banda hegedűsével, valamint Gyöngyösi Ferenccel, a Vásárhelyi Népzenetanoda alapítójával és Hódmezővásárhely jelenlegi alpolgármesterével. A zenekar most is sokszínű volt – pont, ahogy szeretjük. A társaságot ismét a szeretet, rugalmasság és jókedv tartotta össze – ezek azok az értékek, amelyek minden közös utunkat meghatározzák. És bár a mikrofonokkal akadt egy kis technikai kaland (mint kiderült, a Duna hajóforgalma és a zenészek ugyanazokért a frekvenciákért küzdöttek🚢), a koncert így is szívből szólt, és a visszhangját magunkkal hoztuk. Köszönjük Vidin – jó volt Veletek!
Nehéz szavakba önteni, milyen megtisztelő és megható volt, amikor Glyn megkeresett minket azzal, hogy szeretné meglepni menyasszonyát, Magdát élő magyar népzenével az esküvőjükön. A válaszunk persze azonnali igen volt – de azt is jeleztük neki, hogy augusztusban elég nehéz zenészt találni Angliában: mindenki Erdélyben, táborban, vagy jól megérdemelt nyári pihenőn van. A repülőjegyek pedig ebben az időszakban igencsak borsosak. Glyn viszont nem habozott: „Nem számít. Magda megérdemli. Bármi áron.” Ez az elhatározás minket is meghatott – így hát útnak indultunk. Bencével kiszámoltuk, hogy olcsóbban jövünk ki, ha kocsival utazunk Magyarországról, és útközben beiktatunk pár állomást: így jutottunk el Bécsbe, Frankfurtba, Brüsszelbe – sőt még a Whipsnade Állatkertbe is, mielőtt megérkeztünk az esküvő helyszínére, a mesébe illő Sandon Manorba Cambridge közelébe. Az esküvő gyönyörű volt. A vacsora ízletes, a vendégek vidámak, Magda barátnői egyenesen letámadtak minket mulatósért, a magyar vendégek pedig egy ponton félrevontak és megkínáltak egy kis házi pálinkával. Hazafelé útban megálltunk egy falusi templomnál Sandonban, ahol éppen megszólaltak a harangok. Benéztünk, és kiderült, hogy a helyi harangozócsapat próbát tart – minket is szívesen láttak. Kipróbálhattuk a harangozást, megnéztük a különleges kottáikat, és újra megtapasztaltuk, mennyi szépség fér el egy-egy ilyen különleges nap körül. Magda, Glyn – köszönjük a bizalmat, a szeretetet, és hogy részesei lehettünk ennek a különleges pillanatnak. És igen: játszottunk mulatóst. 😊💍🥂
Ebben az évben is megrendezésre került a legendás Méta Tábor Balatonbogláron, ahol a magyar népzene fiatal tehetségei gyűltek össze tanulni, muzsikálni és kapcsolódni. A Folktone Zenekar egyik alapító tagja, Rőmer Ádám, idén különleges szerepet töltött be: édesapja, Rőmer Ottó nyomdokain haladva tanította a tábor „Vakmerő” (haladó) hegedűseit. A tábor szervezője a Helyi Érték Egyesület Siófok volt – nekik is hatalmas köszönet a lehetőségért és a színvonalas környezetért, amelyben a muzsika szabadon szárnyalhatott. Ádám félelmet nem ismerve állt a „Vakmerők” élére – és mi büszkék vagyunk rá, hogy a Folktone Zenekar tagjaként ilyen elkötelezetten viszi tovább a magyar népzene örökségét. 🎻
Ez a hétvége számunkra nemcsak egy külföldi fellépés volt – személyes időutazás is. A Róna Banda és Hódmezővásárhely polgármesterének meghívására utaztunk el Hechingenbe, ahol Hódmezővásárhely és Hechingen testvérvárosi kapcsolatának 30. évfordulóját ünnepeltük – zenével, tánccal, bélyegekkel és sok régi és új találkozással. Tomi számára ez különösen megható volt: 1994-ben még általános iskolai diákként vett részt az első ilyen találkozón, és most, 30 évvel később, ismerős arcok, közös emlékek és ugyanaz (csak épp felújított) szállás fogadott. A városvezetők – Hechingen és Hódmezővásárhely polgármesterei – szintén jelen voltak, és közösen ünnepelték a két város három évtizedes együttműködését. Mi muzsikáltunk, a vásárhelyi táncosok táncoltak, a hechingeni vendéglátóink becsatlakoztak. A program része volt egy bélyeg- és éremkiállítás is, mely szintén a két város együttműködésének eredménye volt. Külön köszönet illeti Gyöngyösi Ferencet, aki Vásárhelyen előbb a Népzenetanodát, majd a Róna Bandát is létrehozta, és akivel mindig öröm újra találkozni. Hálásak vagyunk Kurt Riesternek és Csatlós Mariannak is a szervezésért és támogató szavakért. Hechingen, köszönjük, hogy újra fogadtál bennünket.